Az olimpiai előselejtező tornák miatti nemzetközi szünet újpesti szempontból éppen félidőben érte a Mol Liga alapszakaszát. Ez jó alkalom a számvetésre.

Csapatunk gyökeres átalakuláson ment át az előző évhez képest, néhány játékos kivételével az egész keret kicserélődött. A Mol Liga idei kiírása és talán az elmúlt évek tapasztalatai is koncepcióváltásra késztették a vezetőket. A bajnokság minden áron való, azonnali megszerzése lekerült a napirendről. A szlovák edzővel több, mint tucatnyi vendégmunkás távozott, hírmondónak csak hárman maradtak: a minőségi rutint képviselő Ján Zlocha, Vladimír Ďubek csapatkapitányunk, és a kapus Matúš Palko. Melléjük a felkészülés során további öt szlovák légiós és rengeteg fiatal magyar játékos érkezett. Ekkora változások és fiatalítás után a jelszó nem is lehetett volna más, mint csapatépítés, mérsékelt elvárásokkal.

A csapat mellé újonnan (?) kinevezett edző, Pék György nehéz feladat elé nézett. Még a felkészülés nagyobbik része is a játékoskeresés jegyében telt, így a csapat szerkezeti kialakítása, összeszoktatása máig nyúló, a bajnoki mérkőzésekkel párhuzamos folyamattá vált. A magyar U20-as válogatott elleni felkészülési mérkőzéseken ( 1., 2., 3., 4. ) fél csapattal, próba- és kölcsönzött játékosokkal kiegészülve, erőnléti edzések közepette álltunk ki. Ekkor még sejteni sem lehetett igazán, hogy milyen csapatunk lesz, milyen játékosokkal. Velünk együtt a szurkolók nagy része is (a realitás talaján maradva) szerény elvárásokat állított a csapat elé a bajnoki szezonra, mint arról a blogunkon közzétett szavazásra adott válaszokból is következtetni lehetett.

Ehhez képest már a Volán B csapata elleni felkészülési mérkőzés is kellemes emlékeket hagyott bennünk új légiósaink játékát elnézve, de az igazi ámulatot Iglón éltük át: legyőztük a jóval esélyesebbnek tartott házigazda csapatot és szoros meccset játszottunk a HC Csíkszeredával.

A felkészülés vége felé további komoly ellenfelek (Ferencváros, a szlovén Maribor kétszer, végül a Volán EBEL-csapata) ellen élesíthette a csapat a formáját, és a látottak alapján már jóval bizakodóbban várhattuk a tétmérkőzéseket.

Gólzáporos meccsekkel kezdtük a szezont. A Progym elleni hosszabbításos idegenbeli győzelem után jött a - sajnos nagyon egyoldalú - SC elleni televíziós mérkőzés, amely tulajdonképpen már 9 másodperc után eldőlt. Szerencsére azonnal jött a javítás Dunaújvárosban, amely már a javuló forma első jele volt. A gyergyóiak és a sportklubosok elleni visszavágók (ez utóbbi mérkőzés már az ínyencek legkényesebb igényeinek is megfelelhetett) után hideg zuhanyként érte az addigra igencsak nagy étvágyúvá vált szurkolókat a csapat tompasága az NZ Stars ellen, de rögtön a súlyos vereség után - első csapatként - pontot vettünk el a listavezető HC gárdájától. Azóta pedig - az SC elleni második csíki mérkőzést leszámítva, ahol nagy fordulatok után kaptunk ki egy gólgazdag összecsapáson - csak győzelmek jöttek.

Az Újpest az alapszakasz félidejében vezeti a magyar bajnoki pontvadászatot és a HC Csíkszereda mögött második helyen áll a Mol Ligában. Utóbbi megmérettetésben egyedüli hazai csapatként betörve a romániai vetélytársak sűrűjébe.

Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy számos mérkőzésünk van még hátra az éllovasok ellen, de mindaz, amit eddig kaptunk alakulófélben levő csapatunktól, jóval több az előzetesen vártnál. Szlovák sorunk tagjai uralják a Mol Liga ponttáblázatát és +/- statisztikáját is. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy az egész mezőny idei legjobb igazolása hozzánk érkezett Ladislav Sikorčin személyében, aki tehetségével, győzni akarásával és eredményes játékával hamar belopta magát szurkolóink szívébe.

A Mol Liga legjobb légiós sorának birtoklásánál még fontosabb eredménynek tartjuk, hogy Hetler Ádám, Hüffner Adrián, Borbás Gergely és Berta Ákos játékával sikerült betemetni a tavaly keletkezett mély szakadékot a légiósok és hazai játékosaink teljesítménye között. Örömteli látni fiataljaink igyekezetét is a sor ötödik helyének elnyerésére.

A legkevésbé várt kellemes meglepetést fiatal játékosaink bátor és sokszor érett játéka jelenti. Játékerejük egyelőre nem veheti fel a versenyt a sokkal tapasztaltabb első két sorral, és rendre keményen kell megküzdeniük, hogy állják az erősebb, egységesebb összetételű csapatok ellen a sarat, de sokszor igazolták már, hogy nemcsak nagy küzdők, de - akár bravúrok bemutatásával is - minden kínálkozó alkalmat megragadnak a góllövésre. Számukra ez a szezon kiváló alkalom a fejlődésre. Azonban ahhoz sajnos nincs egyelőre elegendő játékosunk, hogy az élcsapatok elleni mérkőzéseken négy minőségi sort tudjunk jégre küldeni, és hogy (egy sérüléshullám vagy más okán) elég hosszú legyen a cserepad a szezon végéig.

A csapatba beépülő fiataljaink túlnyomó része nem saját nevelésű, hanem az elmúlt évek - véleményünk szerint egyaránt elhibázott - szövetségi és klubszintű játékospolitikája következményeinek kiigazítására újonnan, vagy pár éven belül igazoltuk őket. A bajnoki versenykiírás - az egyetemes magyar jégkorongozás színvonalának emelése érdekében - előreláthatólag a jövőben is a hazai felnőtt és a saját nevelésű fiatal játékosok foglalkoztatását fogja preferálni. Emiatt kiemelkedő fontossága lesz annak, hogy egyesületünknél továbbra is olyan utánpótlás nevelkedjen, amelyet fokozatosan be lehet majd építeni az első csapatba. Azonban - elődeiktől eltérően - számukra biztosítani kell ennek szakmai és szervezeti lehetőségeit. Úgy véljük, még mindig nem teljesen megnyugtató az, ahogy az egyesület gazdálkodik a fiatalokkal, bár reméljük, hogy egy első, jelzés értékű lépésként értékelhetjük a keveset szereplő fiatalok szegedi versenyeztetését. Ebben a kérdésben hosszú távú, stabil megoldásokra van szükség.