Mint arra felhívtuk olvasóink figyelmét, a jégkorongblog jókora posztot hozott le a közelmúltban fő pontgyárosunkról, Ladislav Sikorčinról. Azt is megemlítettük, hogy szurkolói klubunk tagjainak nagy szerepe volt a cikk létrejöttében. Így került a kezünkbe az eredeti interjú szövege is, amelyet Cziller Andrea készített a centerrel. Hajtás után interjú és képek.

- Hol és kinek a hatására kezdtél el jégkorongozni?

- Négyévesen, családtagjaim hatására kezdtem korcsolyázni Trencsénben, ugyanis édesanyám műkorcsolya edző volt, a nővérem is nála edzett. (Édesanyja itt jegyezte meg, hogy Lacinak nem tetszett az a kori, amit a műkorcsolyások hordtak, hokikorcsolyát szeretett volna. Kérésének szülei hamar eleget is tettek, és megkezdte jégkorongos pályafutását Bakoš és Bobček edző urak irányításával.)

Siki (jobbra) szerencsére a hokikorcsolyát választotta

- Mire emlékszel vissza legszívesebben ebből az időszakból?

- Sok mindenre szívesen emlékszem vissza, minden meccs, amit játszottam, adott nekem valamit. Talán kiemelném, hogy ötször jártam Amerikában különböző nagyszabású tornákon, ahová nem a klubcsapattal mentünk, hanem egy egész Szlovákiából összeválogatott játékoskerettel. Az első ilyennél kilenc éves voltam. A junior bajnoki cím is kedves emlék számomra, amelyet nem is olyan rég nyertünk meg. (Édesanyja meséli, hogy mindig jól ment neki a játék, rengeteg különdíjat kapott a tornák, bajnokságok alkalmával. Társai, edzői megbíztak benne, szinte végig csapatkapitányként játszotta végig eddigi pályafutását. Mezszámot kétszer változatott. Mario Lemieux után a 66-osban kezdett, majd az új ideált, Paul Kariyát követve 9-esre cserélte a mezét. Újpestre kerülésekor a 18-as mez került rá először, és azt a sikerre való tekintettel meg is tartotta.)

Mario Lemieux után szabadon

- Egészen 21 éves korodig a Dukla Trenčín csapatában játszottál, azonban 2007-ben Zsolnára igazoltál. Ennek mi volt az oka?

- A trencséni edzőmet, Vladimír Hiadlovskýt – akit egyébként remek szakembernek tartok – Zsolnára hívták. Ő szólt nekem és néhány csapattársamnak, hogy tartsunk vele.

- Ha vele mentél, nyilván kedvelted, de akkor 50 meccsen miért csak 5 pontod lett? Ekkora a különbség az Extraliga és a Mol Liga között?

 

- Nincs ekkora a különbség! Az edzőt kedveltem, de a szezon elején, amikor ő irányította a csapatot, sérülésekkel bajlódtam, aztán sajnos Hiadlovskýt menesztették. Ezt követően felépültem a sérülésekből, de az új edző csak a negyedik sorba tett. Volt, hogy pályára sem léptem, de néha adott 3-5 perc játéklehetőséget. Ezért volt ilyen kevés pontom.

Az egyik siker a sok közül

- Ekkor keresett meg téged az Újpest?

- Igen. Azt mondták, gólerős csatárt keresnek. Ekkor  gondolt rám Jozef Jakócs, aki segített az Újpestnek szlovák játékosokat igazolni. Én pedig eljöttem ide, hogy kipróbáljam magam, és bejött.

- Mennyit tudtál előtte a magyar hokiról?

- Minden információm Janótól (Ján Zlocha – a szerk.) származott, akit még Trencsénben ismertem meg. Azt mondta, nagyon jó meccsek vannak, színvonalas  a bajnokság, gyorsan fejlődik a sportág, és a csapatok is erősek. Arról pedig természetesen én is hallottam, hogy idén a válogatott  feljutott az A csoportba.


- Az Extraliga után nem érezted visszalépésnek a mi bajnokságunkat?

- Dehogy! Itt sokkal több a játéklehetőségem, ami nagyobb lehetőséget biztosít a fejlődésre. Sok tanulságos meccset is játszunk.

- Mik a tapasztalataid eddig a Mol Ligával kapcsolatban?

- A romániai csapatok indulásával egy nagyon jó bajnokság alakult ki. Karrierem eddigi legjobb döntésének tartom, hogy ide igazoltam! Nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki itt Újpesten a csapatunkért dolgozik, szurkol nekünk. A vezetőségnek is hálával tartozom a bizalmukért.

- Ezek szerint jól érzed magad Újpesten.

- Szuperül! Semmi probléma nincsen, mindenki kedves, rendes, aranyos. A szurkolók fantasztikusak, nagyon nagy erőt tudnak adni nekem és a csapatnak. Ez nagyon fontos, amikor pályán vagyunk. Egy picit lehetnének többen, de a meglévőknek óriási köszönet jár, hogy bíztatnak minket. (A beszélgetés alatt többször előkerült a szurkolás téma. Mindannyiszor hangsúlyozta, hogy milyen fontos és mennyit jelent neki ez a támogatás, amit a maroknyi Újpest-tábortól kap.)

"Összetartó csapatunk van"

- Szerinted ki a Mol Liga legjobb játékosa?

- A liga legjobbjának Ján Zlochát tartom. Fantasztikusan játszik 40 évesen is, öröm vele a játék, felnézek rá.

- És a magyarok közül?

- Borbás, Berta, Hüffner nagyon jó játékosok. Sorolhatnék még sok embert a csapatunkból. A választásom is egyértelmű, azért közülünk mondok neveket, mert a csapattársait ismeri a legjobban az ember.

- Jól kijöttök a magyar játékosokkal? Nincs köztetek semmi rivalizálás?

- Hogy mi? Nincs! Miért lenne? Mi egy célért küzdünk, egy csapatban játszunk, ugyanazt akarjuk mindannyian. Úgy érzem, összetartó csapatunk van.

Rendületlenül előre

- Mit tartasz erősségednek illetve gyengédnek a pályán?

- A gyengéimről nem beszélhetek, mert az ellenfeleimnek nem szabad megtudniuk, mik azok. De úgy érzem, sokat kell még fejlődnöm.

- Miben?

- Mindenben és mindig, hogy jobb és jobb legyek! (Édesanyja hozzáteszi, hogy kiskora óta maximalista, mindig talál új célokat, végtelenül ambiciózus.)

- Mennyi időre szól a szerződésed Újpesten?

- Erre a szezonra.


- Sorotok Ďubekkel, Zlochával, Rúfussal és Kadlubiakkal nagyon sikeres. Mi a titkotok?

- Jó barátok vagyunk a pályán és azon kívül is. Nagyon örülök, hogy velük játszhatok, Ďubótól (Ďubek Vladimír – a szerk.) és Janótól sokat tanulhatok. Mindenki maximális teljesítményt nyújt, talán ez lehet a titok nyitja.

- Mit tervezel a közeljövőben, mondjuk a szezon végéig?

- Nagyon szeretnék bekerülni a csapattal a rájátszásba, és ehhez a legjobb tudásom szerint próbálok hozzájárulni. Ígérem, minden energiámat erre fogom áldozni, minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy elérjük céljainkat!

Gól után sincs megállás

- És a távoli jövőben?

- Szeretném befejezni a főiskolát, amit elkezdtem, építész szeretnék lenni,  mint az édesapám. Ez azonban még várhat, most a hoki az első az életemben.

- Edzősködésre gondoltál már?

- Igen. Biztos, hogy majd egyszer fogok gyerekekkel foglalkozni, de egyelőre a játékra kell koncentrálnom. Szeretnék minél tovább játszani, akár még 40 évesen is, mint Zlocha, de csak akkor, ha olyan kitűnő fizikai állapotban leszek, mint ő.

- Úgy tudjuk, hogy magyar állampolgárságért folyamodsz. Hogy áll a dolog?

- Az édesanyám és a nagyszüleim magyarok. Már összeszedtük a szükséges papírokat, és reméljük, ez elég lesz ahhoz, hogy az állampolgárság megszerzéséhez. Nagyon szeretném, ha sikerülne, óriási megtiszteltetés lenne. Arról, hogy mikor kapom meg az állampolgárságot, vagy hogy megkapom-e egyáltalán, nem tudunk semmit. Most van a türelmes várakozás időszaka.

- Ha lehetőséged lenne rá, szeretnél bemutatkozni a magyar válogatottban?

- Persze, nagyon szeretnék! Legalább annyira, mint állampolgár lenni. Bármilyen eseményen hatalmas dicsőség lenne jégre lépni a magyar válogatottban, legyen az egy nemzetközi torna, világbajnokság, esetleg olimpia.

"A szurkolók nagyon motiválnak"

- Ismered a magyar válogatott edzőjét, Pat Cortinát?

- Személyesen nem, de hallottam már róla és az A csoportos sikereiről.

- Mesélnél nekünk magadról és családodról?

- Szüleimmel élek Trencsénben. Van egy 26 éves nővérem, aki régebben műkorcsolyázott, jelenleg pszichológusként dolgozik Angliában. Édesanyám sem edzősködik már, egy bankban dolgozik. Édesapám építész, de korábban focista volt.

- Végezetül Siki édesanyját, Helenát kértem meg, hogy meséljen nekünk fiáról.

- Nagyon jó gyerek volt kiskorában is. A tanulás is jól ment neki. Sportiskolában végezte az általános iskolát, majd – mivel a sport mellett is jól tudott tanulni – beírattuk egy kifejezetten erős gimnáziumba. Semmi probléma nem volt vele. A maximalizmusa nem csak a sportban van jelen, hanem az életben is. Ettől néha kicsit erőszakos, de ahogy öregszik, szerencsére ez egyre kevésbé jellemző rá.

- Ekkor még Siki szeretett volna pár szót szólni.

- Nagyon köszönöm szüleimnek és családomnak a sok támogatást. Az egész újpesti jégkorong szakosztálynak is köszönettel tartozom azért, hogy itt játszhatok. A szurkolók nagyon motiválnak, előre viszik a csapatot, ez nagyon fontos. Szeretnénk a hátralevő meccseket megnyerni!