Mind csapatként, mind egyénileg a csúcsra törnek az újpestiek, ez látszik a Mol Liga és az OB I. táblázatain. Az elmúlt hónapokban a 4-7. hely várományosaiból a két bajnokság egyik legerősebb gárdájává nőttük ki magunkat. Mindezt azonban nem árt értékén kezelni.

Vegyük sorra. A Mol Ligában stabilan tartjuk második helyünket, és egyre közelebb kerülünk az éllovas HC Csíkszeredához. Hála az elmúlt időszakban letudott mérkőzések fantasztikus hálószaggatásának, a legtöbb lőtt gól (szám szerint 122) immáron a mi nevünkhöz fűződik. Némileg azonban ront az összképen, hogy 68 beszedett találatunkkal védekezésben csak a hatodikak vagyunk a pontvadászatban. Ebben mindenképpen javulnunk kell, hiszen a csapatsportoknál mindig is a jó védelem volt az az alap, amelyre épültek és mindmáig épülnek a legkiválóbb gárdák. Megfigyelhetjük például, hogy az NHL-ben közel ugyanennyi lejátszott meccs után mennyivel közelebb áll egymáshoz a védekezés (GA - kapott gólok) és a támadás (GF - lőtt gólok) eredményességi mutatója. Ebből is következik, hogy a legmagasabb szinten az elöl és hátul kiegyensúlyozottan teljesítő alakulatok működnek igazán jól. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy csatáraink ütőjét betonnal kéne bevonni, hogy kevesebb pontot szerezzenek, viszont a későbbiekben (pl. a rájátszásban, vagy akár a döntőben) sok múlhat azon, hogy a hátvédek, a kapusok, sőt, a támadók mennyire tudják semlegesíteni az ellenfelek akcióit. Elég megvizsgálnunk korábbi nagy riválisunk, az Alba Volán szereplését az ausztriai EBEL-ben, és láthatjuk, hogy míg csatáraik nem alkotnak a szezonban igazán maradandót (a három legponterősebb emberük a kanadai táblázaton a 18., 30. és 46. helyet foglalja el), addig kapuvédőik ligamásodikak, ami félig-meddig a hátsó alakzat többi tagját is dicséri. A Mol Ligában a legkiemelkedőbb e téren az NZ Stars, ugyanis kerületi riválisunk hiába szerzett csupán 73 gólt, viszont 53 bekapott találattal a legjobban védekező csapatnak bizonyult. Ehhez valószínűleg nagyban hozzájárultak egykori játékosaink, Szajbert Krisztián és Szirányi Bence is.

Ha továbbmegyünk, a kanadai táblázaton érdekes jelenségnek lehetünk tanúi. Míg szlovák légiónk egészen frenetikus az összes mutatójában (ráadásul a bajnokságban három felvidéki támadónk vezeti a pontlistát), a magyar csatárok közül egyedül Berta és Borbás tudja őket szorosan követni, a többieket pedig legalább harminc hellyel lejjebb kell keresni. Miért van ez? Ami nyilvánvaló, hogy honfitársaink nagy többsége igencsak rutintalan: húszéves, vagy annál fiatalabb. Kérdés azonban, hogy mennyire tartható ez az eredményesség a csapat részéről, amennyiben sérülés, betegség vagy eltiltás következtében két vagy akár három húzóemberünk is kidől a sorból? Sajnos egyelőre két jól elkülöníthető részre szakad a mezőny, és abban, amely nyilvánvalóan generálta számunkra a kiváló helyezéseket a különféle listákon, a huszonötből összesen öten vannak. Távol álljon e sorok írójától, hogy a fiatalok háttérbe szorítását preferálja, de látni kell, hogy a héthónaposra nyúlt szezonban hosszú távon nem tud öt ember a hátán cipelni egy egész csapatot. Bár hátul két légiós védőnk Hüffnerrel kiegészülve szintén nagyban hozzájárul a nagyszerű eredményekhez, akárcsak az utóbbi időben Palko és Nemčák, ez még mindig vajmi kevés ahhoz, hogy legkiválóbb támadóink esetleges hiányát ne éljük meg súlyos veszteségként.

Mi lehet ilyenkor a megoldás? Megint csak az Alba Volánt hozzuk fel példaként. Néhány éve, amikor Fehérvári Titánok néven elindították második számú csapatukat az OB I-ben, talán senki nem gondolta volna, mennyi haszna lesz ennek a jövőben. Még úgy is, hogy - valószínűleg pénz és emberi erőforrás hiánya végett - nem részesültek a fiatalok a szó szoros értelmében vett tehetséggondozásban, mára már akkoriban nem kimagaslóan jó képességű játékosok verekedték be magukat a nagy Volánba, színvonalas külföldi utánpótlás-bajnokságokba, vagy éppen az Újpest felnőtt csapatába. Az idő tájt a Megyeri úton is tervezgették hasonló módon elindítani a junior gárdát, ám a vége inkább az ifi korból kinőtt jégkorongozók többségének menesztése lett. Mindebből az következik, hogy amennyiben el tudna indítani az Újpest egy megfelelő szakmai vezetéssel működő farmcsapatot a Mol Ligában, meg tudnánk alapozni a jövő kiegyensúlyozott első csapatát, miközben a fiatalok továbbra is minőségi játéklehetőséget kapnának. Annyit kéne észerevenni, hogy ez nem csupán kiadás, hanem - igaz, hosszú távon, de kamatostul megtérülő - befektetés.

Visszakanyarodva a kanadai táblázathoz, azért vannak ott kellemes meglepetések is. Az október 31-én az Alba Volán farmcsapata ellen lila-fehérben bemutatkozó Németh Péter noha előző csapatában, az NZ Starsban 12 mérkőzés alatt mindössze egy gólpasszt tudott összehozni, nálunk szinte szárnyal: a maga húsz évével hat meccsen két találat és négy gólt érő átadás szerepel a neve mögött. Ennek megfelelően a pontlistán is találkozóról találkozóra kapaszkodik egyre feljebb. Tolnai Attila sokadik visszatérése is lenyűgöző eredményességgel párosult, egykori csapatkapitányunk 33,3 százalékos lövési hatékonyságával eddigi tizenhárom mérkőzésén ötször talált be az ellenfelek kapujába.

Hálóőreink is kezdik feledtetni szezoneleji bizonytalankodásaikat. Hajek Márk eddigi becserélései alkalmával harminchét lövést kapott, és ezekből mindössze hármat nem tudott hárítani. Az így kialakult 91,89 százalékos mutatójával kiharcolta magának az első helyet portásaink sorában. Persze kicsit sandít a sorrend, hiszen Márkot eddig mindig gyenge vagy már összeomlott csapatok ellen küldte a jégre Pék mester, ráadásul jellemzően az utolsó harmad második felében. Mégis nagyszerű dolog, hogy tizenöt évesen ilyen jól helytáll a felnőttek mezőnyében. Palko és Nemčák is szép lassan kúszik fel a Mol Liga kapusstatisztikáján, ám utóbbi még mindig nem érte el a jónak számító kilencven százalékos hatékonysági mutatót. Palko viszont a Fradi-meccsen nyújtott elképesztő teljesítményével immár az első helyen áll az OB I. hasonló táblázatán.

Összegzésképp elmondhatjuk, hogy - bár van esélyünk a jövő Újpestjének koncepciózus megalapozására - mindenképpen mélyen el kell gondolkodniuk az illetékeseknek azon, hogy hogyan alakítsák ki ehhez a stratégiát, és miképp reagáljanak azokra a könynen előforduló eshetőségekre, melyek folyományaként az esetleges rövid távú eredményesség érdekében változtatni kellene az előzetesen meghatározott útvonalon. A jelenlegi állapotot stabilizálni kell, hogy a jövőben ne érjenek minket az elmúlt években történtekhez hasonló kínos meglepetések. Ehhez pedig fokozott odafigyelésre, szorgalomra és szakértelemre van szükség.