Ez most igaz? Miként csak informálisan értesülhettünk derék volt elnökségi tagjaink kirugdosásáról, most az jutott tudomásunkra, hogy klubigazgató úr azokat is eltávolítja, akik aláírni merészelik a szakosztálygyűlést kérő ívet.
A brilliáns az ebben a dologban, hogy az aláírásgyűjtést maga, a klubigazgató kérte. Tehát, aki kérésének eleget tesz, nem kívánatos! Úgy vadászik, mint valami mélytengeri ezerfogú, rémpofájú, csalilámpástartó hal. És lassan ez a képzet be is úszik lelkünkbe, ott belül elhatalmasodva pedig megérint a sötét mélység hidege. Valósággal elborzaszt a kíméletlen professzionalizmus e nagyszerűsége!
Hiszen így bizonyos, hogy az UTÉ-nek nem kell a saját utánpótlása. Tök mindegy, mi van velük, élnek-e, halnak-e? Ha kell, elküldjük a hamadát, felét, az egészet és akkor mi van? Majd a jó bolond Miki jövőre is toboroz vagy száz kisikolást és feszíthetjük a mellünket a magunk dicsőségére: "Legnagyobb Nevelő Egyesület".
Ugyan mire nevel? Erkölcsre, példamutatásra mindenképpen!
A példás neveléshez példás szigor is társul, eszköze az amatőr szerződés. Ami - és főleg a kikényszerítése - ugyan ütközik a polgári törvénykönyv vagy 60 oldalával, de szerencsére nincs jogász a környéken. A kuka szülő pedig nem mer reklamálni. Aki nem ír alá, mehet!
Nos, aláírtam. Aszongya a 3. pont: márpedig az alapszabályt betartani kutya kötelesség! A sportolónak. De ha betartja - mert szakosztálygyűlést akarna - kirúgandó! Ez így szerződésjogi kérdéssé is burjánzik, hiszen a klub nem tartja be szerződésünket, mert magára nézve nem tekinti kötelezőnek saját közgyűlése által ez év május 15-én megerősített alkotmányát.
Csak titkon remélhetjük, hogy ez nem az UTE, csak egy elvakult vezető. Vajon miért teszi? Miért jó ez a nihilközeli állapot? Horgászidény van a zavarosban? Még mindég a hetvenes-nyolcvanas éveket éljük?
Ápropos! Mit szól ehhez a Tisztelt Klubelnökség? Nem ismerjük őket személyesen, mert soha nem találkoztunk velük. Tudják, van itt egy szakosztály, amivel ilyesmik történnek. Akkor most kérjük: nyilatkozzanak!
Ha egyszer erre járnak, a székházban láthatják a kiállított régi zászlót. "Épség, Erő, Egyetértés". Hát, ebből erő az van! Épséget és egyetértést meg mindkét fél akar. Mi a sikeres felnőttcsapat körül nyüzsgő ügyes hokispalánták és vidám szurkolók közösségét amott pedig az eladható üres jég és üres lelátók temetői csendjét. Kérjük Önöket így ismeretlenül is, igazítsanak el: melyik a megoldás?
Kérjük, ne ítéljenek elhamarkodottan, hallgattassék meg mindkét fél. Hisz a hármas jelszó sem a mindenki által látható színén, hanem a fonákján van a klubzászlónak...
Addig viszont:
El lehet menni! Ez a megengedő kifejezés a játékos (vagy a szülő) által legtöbbet hallott a vezetés irányából pályafutása alatt, bárki bármi problémát vessen fel. Csak egyet nem értek: miért nem ők mennek el? Elvégre ők vannak sokkal kevesebben...
Mindenesetre folytatjuk az eddig jól haladó aláírásgyűjtést. Bátor tagságunk érdekében azonban az íveket nem adjuk ki kezünkből, azokról másolat nem készül. Ha összejön a kívánt szám, megtartjuk a szakosztálygyűlést. Ha annak hitelességét kétségbe vonják, kizárólag az UTE jogásza - akinek foglalkozásából eredő titoktartási kötelezettsége a garancia - ellenőrizheti a listákat.
Nos, ennyi a mai kis mese az immár a világ élvonalába tartozó magyar jégkorongsport nagyobb dicsőségére. Gyertek, gyertek gyerekek hokizni, szép sport és sokat tanulhattok belőle...
Kommentek