Az elmúlt években folyamatosan változott OB I-es csapatunk összetétele, és ez sajnos többnyire húzóemberek elvesztésével párosult. Az alábbi cikkben összefoglaljuk, kikre lehettünk igazán büszkék az elmúlt néhány évben, és most merre találhatóak. Jó hosszú, elolvasása előtt sok pihenést javaslunk.
Előre leszögezzük: természetesen a négy év alatt a leírtnál nagyobb volt a játékosvándorlás, így mi csak az igazi húzóembereket, illetőleg a legreményteljesebb fiatalokat vettük górcső alá. Azt is tudjuk, hogy az idén el- illetve leigazoltak névsora ennél így is terjedelmesebb, de posztunkban szigorúan a hivatalos információkra hagyatkoztunk.
A szezon végén azonban a távozók újabb sora következett. Kulcsembereink közül az emlékezetes bronzcsaták csodagóljának szerzőjétől, Andrej Drahovskýtól és ponterős honfitársától, Ľudovít Ondovtól elköszönt a vezetőség, míg az Újpest szíve, Baróti Zsolt, válogatott kapusunk, Bernei Gergely, technikás csatárunk, Hidasi Gábor, majd kicsit később, a következő idény elejéhez közeledve kőkemény védőnk, Tolnai Attila is befejezte az aktív jégkorongot.
Pihenésképpen alább nézhetjük meg Drahovský ama bizonyos gólját, Hidasi passzából.
"Draho" több helyen is járt ezután próbajátékon, Dunaújvárostól kezdve egészen Spanyolországig. Végül mégis szülőhazájában talált csapatot: egy évnyi iglói kitérő után nevelőegyesületénél, a szlovák elsőligás VTJ Topoľčanynál állapodott meg. Jó látni, hogy lelkesedése nem lankadt: 31 meccsen begyűjtött 31 pontjával csapata második legeredményesebb játékosa volt idén.
Ondov kapásból hazatért a szintén elsőligás HK Spišská Nová Veshez, ahonnan az elmúlt idény végén távozott, egyelőre még nem tudni, hová. Vele kapcsolatos érdekesség, hogy a 2007. év végi Magyar Kupa küzdelmei során ideiglenesen szerepelt a Csíkszereda HC ezüstérmes csapatában.
Baróti visszavonulása óta a felnőtt gárda másodedzője, valamint a kölyök (U14) és előkészítő (U12) csapatok vezetőtrénere lett.
Bernei, Hidasi és Tolnai sem játszanak már az első osztályban, ellenben idén mindhárman elindultak a Marczi Skate csapatával az inline bajnokságban.
A botrányos szezon végén több meghatározó játékos is továbbállt. Az ős-újpesti Sájevics András egy csíkszeredai túra alkalmával nem tartott a csapattal, mivel a szakosztály vezetői rendkívüli módon a háttérbe szorították a tehetséges hálóőrt. Az ellenszegülésnek szerződésbontás lett a jutalma. "Sáj" egy kisebb kihagyás után követte kollégáit és a Fradiba igazolt, ahol a mai napig ő az elsőszámú kapus.
Orsó László a doppingvétség mögött valójában meghúzódó, számunkra is rejtélyes ok miatt még a télen elköszönt a csapattól, azóta a Dunaújvárosi Acélbikák játékosaként kergeti a pakkot – igaz, mostanában azon vacillál, vajon ő is elbúcsúzzon-e az első osztályú jégkorongtól. Ő amúgy idén a fiatal Galanisszal holtversenyben klubja harmadik legeredményesebb magyar játékosa lett a maga 20 pontjával, amivel – természetesen irreális, ám annál tanulságosabb összehasonlításként – nálunk Berta Ákos mögött egy ponttal lemaradva a második lett volna.
A szintén nagy dérrel-dúrral távozott Ladányi Balázs a francia élvonalban szereplő HC Briançonhoz igazolt, ahol azóta is folyamatosan nyomon követhetjük kiemelkedő eredményeit. Legnagyobb sikerét azonban ez év áprilisában könyvelhette el, amikor is a magyar válogatottal divízió 1-es világbajnok, valamint a torna pont- és gólpasszkirálya lett, és ezzel megváltotta belépőjét a jövő évi A csoportos küzdelmekre.
Ugyanígy tett akkori csapatkapitányunk, Horváth András is, annyi különbséggel, hogy ő az addigi nagy rivális Alba Volán csapatához szerződött (sajnos, manapság nem vagyunk ellenfeleik), amellyel a bivalyerős ausztriai első osztályú pontvadászatban szerepel és áll helyt.
Említettek mellett továbbállt a szintén világbajnok Peterdi Imre is, aki féléves lengyelországi (Naprzód Janów, lengyel Extraliga) légióskodás után hazatért Dunaújvárosba. Idén csapata legproduktívabb játékosa volt a maga 26 pontjával.
Kitűnő hátvédünk, Peter Gallo Lengyelhonban csapattársa volt Peterdinek, ám ő a teljes szezont lehúzta ott, és a jelek szerint nem is akárhogyan, hisz’ a következő szezontól visszatér Zólyomba, hogy a helyi csapatnál folytassa pályafutását.
Hátul továbbgyengültünk, amikor Michal Juraško is távozott, ám ő egyenesen a HKm Zvolen csapatába vette az irányt. A remek ifjú védő szépen muzsikál régi-új csapatában, olyannyira, hogy az elmúlt idény nagy részét az első sorban klimpírozta le. Távozásukkal a bronzszezonban szerepelt légiósok közül csupán Vladimír Ďubek maradt hírmondónak.
Az újabb csúful végződött évad végeztével további játékosok távoztak a klub kötelékéből, minket azonban csak néhányuk miatt fogott el őszinte szomorúság. Idesoroljuk Gergely Csabát, aki a szezon kellős közepén igazságtalanul lett eltávolítva a csapat háza tájáról. Ilyen volt Szajbert Krisztián, aki sok éven keresztül jóban-rosszban kiállt a nevelőegyesülete mellett, de a méltatlan bánásmód miatt kénytelen volt továbbállni újdonsült kerületi riválisunkhoz, az NZ-Starshoz. Idetartozik Papp Viktor, aki Peterdihez és Orsóhoz hasonlóan visszatért a dunaújvárosi vörösmezesekhez. Fiatal bekkünk, Szirányi Bence követte Krisztiánt a káposztásmegyeri jégcsarnokba. És említsük meg itt az ifjú hálóőrt, Kamil Gondát, valamint a bajnokság elején ideigazolt Moceket és Lezót is. A tehetséges kapus hazaköltözött Iglóra, míg a cseh fiatalember a szlovák Extraligába legott feljutott Besztercebányát, csapatunk házi pontkirálya (42 egységgel) pedig a lengyel első osztályú Zagłębie Sosnowiecet választotta.
Eddigi igazolásaink száma igen karcsú, a listán egyedül az Alba Volántól szerződtetett Németh Ádám, valamint a posztján Dorničot váltó egykori legendás játékosunk, az immáron vezetőtrénerként visszatérő Pék György szerepel. Elődje egyébként a szlovák másodosztályú HK Ružinov 99 Bratislavánál folytatja edzői karrierjét.
Úgy gondoljuk, a leírtakból mindenki le tudja vonni a megfelelő konzekvenciákat. Örülnénk, ha ezt a Kedves Olvasók kommentek formájában jeleznék nekünk, ezzel segítvén a párbeszédet a blog és látogatói között. Hajrá lilák!
Kommentek