Komoly tétje volt a kedd esti mérkőzésünknek: az első hely. A teher megbénított minket, és végül jobb csapattól szenvedtünk vereséget egy olyan találkozón, amelyből a későbbiekben rengeteget lehet tanulni.

A fiúk nagy menetelése és az Alba Volán farmcsapatától kapott segítség elérhető közelségbe hozta azt, amiben a kezdetekkor reménykedni sem mertünk: a toronymagas favorit HC elé kerülve a Mol Liga élére álhattunk volna, amennyiben a rendes játékidőben legyőzzük csíkszeredai ellenfelünket. Hogy ez ma nem következhetett be, az igazából két és fél perc alatt eldőlt.

A csíkiak az első pillanatoktól letámadtak, ami szemmel láthatóan meglepetésként érte csapatunkat. Az első két és fél percben a korong szinte kizárólag a saját védőharmadunkban volt. Sajnos két alkalommal is hibáztunk, amit Mihály Árpád hidegvérrel ki is használt mindkétszer. A feladat innentől adott volt: menni a meglógott ellenfél után, megpróbálni felzárkózni. Átvettük az irányítást, nyomtunk, helyzeteink voltak, szerencsénk pedig nem. Ha a különben remekül védő Polc már verve volt, akkor is sikerült kihagyni a helyzeteket. A hajtás közben egy újabb hiba, újabb Mihály Árpád-góllal - a meccs itt nagyjából el is dőlt.

A középső játékrészben szinte semmi nem sikerült, a támadásaink is ötlettelenné, erőtlenné váltak, így az első harmad utáni, eltúlzott 0:3-as részeredményt reális 0:5-ös követte. Az utolsó játékperiódusra maradt így a becsületgól megszerzése, és minden dicséretet meg is érdemelnek a fiúk, hogy ezt a végsőkig küzdve, az 58. percben sikerült elérni.

Ezen a mérkőzésen kiütközött minden olyan problémánk, ami miatt csapatunk sebezhető, és ami miatt erőn felülinek mondhatjuk eddigi szereplésünket. Most üt vissza az elmúlt évek felelőtlen játékosgazdálkodása. Nincs olyan tartalékkapusunk, aki bevethető lenne, ha az elsőszámú hálóőr megroggyan. Hajek Márk nagyon tehetséges, de egész egyszerűen túl fiatal ahhoz, hogy a következő egy-két évben megoldást jelentsen. Kényszerből nagy számú fiatal védőnk, csatárunk számára a Mol Liga a lehetőséget jelenti ahhoz, hogy néhány éven belül kész játékosokká váljanak, ám most még fejlődniük kell. Megteszik a magukét minden mérkőzésen, de nagy többségüktől nem lehet elvárni, hogy kirángassa a kátyúból a szekeret, ha megreked. Így túlzottan nagy teher hárul első két sorunkra. Ha őket kikapcsolják a játékból, nincs, aki átvegye a szerepüket.

Jó, hogy ma több játékalkalmat kapott a 3. és 4. sorunk is. Valamikor rohammunkában meg kell szerezniük azt a tapasztalatot, amit tudatos csapatépítés és igazolási politika mellett, a felnőtt mezőnybe fokozatosan beleerősödve szereznének meg. A példa adott, ma az ellenfélnél nem egy olyan tehetséges fiatal jégre lépett ellenünk és szerzett pontot, aki nem olyan régen még Újpesten fejlődhetett. Megmutatták, mire juthat valaki, ha megkapja a bizalmat és a lehetőséget.

Gratulálunk ellenfelünknek a mai játékához, gratulálunk az újpesti játékosoknak, hogy 0:6-nál is szívüket-lelküket kitéve hajtottak a szépítésért, amit el is értek. Kívánjuk a csapatnak, hogy a mai meccsből vonják le a szükséges tanulságokat, és sikerüljön mihamarabb feldolgozniuk a vereséget. A nagy győzelmekhez fájó vereségeken keresztül vezet az út.