Jártunkban-keltünkben a kezünkbe akadt nemrég egy összefoglaló a 2003/2004-es szezonról, melyet az akkori szakmai igazgató, egyúttal a felnőtt gárda vezetőedzője, Ancsin János állított össze az idény végeztével. Találtunk benne egy-két dolgot, amelyek a mai helyzet tükrében - mondhatni - beszédesek.

A három oldalnyi, amúgy rendkívül szépen levezetett tanulmányban találkozhattunk az OB I-es bajnokságban elért újpesti mérkőzések rövid elemzésével, vizsgálhattuk a nagycsapat játékosainak teljesítményét, és kissé kurtán, ám annál lényegretörőbben áttekinthettük a korosztályos együttesek bajnoki évadvégi eredményeit. Itt megemlékezhettünk arról az esztendőről, midőn ahogy Ancsin is írta: "9 korosztályunkból 6 érmes lett, ebből pedig 5 a korosztályában BAJNOK."

Számunkra mégsem ez volt az írás leglényegesebb pontja, sokkal inkább a jövő elképzeléseire vonatkozó rész utolsó bekezdése, illetőleg a befejező összegzés. De haladjunk csak sorjában, idézzünk pontosan.

"Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy mi nem idén vagy jövőre szeretnénk bajnokcsapatot egy évre, hanem az újpesti nevelésű, a klubhoz kötődő játékosokkal 2-3 év múlva akarunk egy olyan csapatot, amelyik 5-6 éven keresztül döntőt játszik és bajnoki esélyes. Ezért nem érdekel, ha idén az Interligában a szezon elején minden ellenfelünktől 8-10 gólokat kapnánk, mert a szezon végére rutinosabbá, felkészültebbé válnánk, és meccset is tudnánk nyerni. De nem ez, hanem a rutinszerzés és a megerősödés a cél! Ha ez sikerülne, akkor a bajnokságban is jobban szerepelnénk, és ez nemcsak a játékunkban, hanem a helyezésünkben is látható lenne."

"Nagyon örülök annak, hogy látszik, az Újpest nem a többi csapat példáját követi, hogy mi az utánpótlásunkra építünk. Mindenképpen szeretnénk újra a legmeghatározóbb klub lenni hazánkban. Ha továbbra is így tudunk dolgozni, a nagyobb korosztályokban is sok örömet tudunk szerezni magunknak, a vezetőknek és a szurkolóinknak a közeli jövőben. Ez 3-4 év múlva következik majd be. Ma úgy látom, hogy ez a jégkorong szakosztály sokáig Magyarország hoki-fellegvára lesz, és remélem, hogy a többi egyesület is példát vesz rólunk, mert a magyar jégkorong érdekében nem elég az, ha csak mi foglalkozunk komolyan az utánpótlással."

Hát ez volt a helyzet 2004 tavaszán. Vajon azóta mi változott? Mi történt a szakosztály nagy terveivel? Vagy lehet, hogy ezek egyedül Ancsin János elképzelései voltak? Nos, a 3-4 év mindenesetre letelt, de hogy a leírtakból mi valósult meg mára, azt mindenki láthatja. Az utánpótlással közben mindenki más elkezdett komolyan foglalkozni, mi pedig jócskán lemaradtunk és jelenleg is egyre inkább lemaradásban vagyunk velük szemben. Akkori nagyszerű mini, előkészítő és ifi csapatainkból csupán hírmondók maradtak... Ki tudja, mi fog történni jelenünk reményteljes tehetségeivel, akiket ugyanazon vezetők ténykedése veszélyeztet, akik már megannyi csodagyereket kótyavetyéltek el? Az értékelés alapján konstatálhatjuk, a jót akaró vezetőedző itt nem sokat tehet. Mindezek után úgy érezzük, joggal tehetjük fel kedves vezetőinknek a nagy kérdést: Most akkor mik a tervek?

Reméljük, ezúttal kicsit jobban sikerül majd a kivitelezés...