Real Újpest

Újpesti jégkorong - az igazi. Nyilvánosság, ameddig a szem ellát.

Friss topikok

Kommentek

  • SK Fan: Miert nem frissititek??? (2011.02.25. 21:40) Fontos győzelem
  • Thomas_AV: jégkorong.blog.hu most elromlott? :( (2010.01.25. 22:17) Fontos győzelem
  • Uteapu: @kerusz: Gondoltam,hogy ilyesmi van a blog körül. Sajnálom,hogy én sem hardver sem szoftver részrő... (2009.11.25. 10:57) Fontos győzelem
  • kerusz: @Uteapu: az a kérdés, hányan akarják írni is és hányan csak olvasni. (2009.11.25. 00:16) Fontos győzelem
  • Uteapu: @kerusz: Ez igy nem hangzik biztatónak. (2009.11.24. 16:33) Fontos győzelem
  • Utolsó 20

CSILLAGHULLÁS ÚJPESTEN!

2009.03.09. 21:35 | legar | 3 komment

Címkék: elődöntő ob 1 nz stars

Szerkesztőségünk gyászol. Legjobbjaink elhulltanak a címben jelzett égi jelenséget követő, és annak jelentőségéhez méltóan elhúzódó tudományos szümpozion lé(nyeg)re törő vitái alatt tanúsított szellemi erőfeszítésben, a Vezérhez címzett multikulturális konferenciaközpontban. A hajnal szürkületében kongó üresség járván be a redakciót és a fejeket, árva magamra vagyok kénytelen hagyatkozni tehát, hogy ha megkésve is, de tájékoztassam a Nagyérdeműt, mily csuda dolgok is történtek volt tegnap este, lila-fehér muskátlis kis házunktáján.

Nos, a rideg tényeket éberebb (vagy absztinensebb) honlaptársainktól nagyjából tudjátok. Ezért feladatom annak feltárására szorítkozik, mit a szubjektív háttér színességének mondanak - ami nem tévesztedő össze a fenti konferencia anyagát színező, belülről jövő észrevételekel. Mount Palomar már napokkal előre jelezte a mennyei kataklizmát, amely legjobban az északi szélesség 47°34'45"-e és a keleti hosszúság 19°5'-e magasságában, helyi idő szerint 18 óra 30 perc tájától figyelhető meg bolygónkról. Külön misztikumot adott a dolognak, hogy a hír elkerülte a széles tömegek figyelmét, valamiért csak szűk, bizalmas körben terjedt.

Ennek ellenére idei nézőcsúcsát érte meg az Újpesti Jégcsarnok a kétharmados telítettséggel. A hiányt azért nagyszerűen pótolta szeretett ékszerdobozunk nagyszerű akusztikája és az azt elejétől végéig - azután annál is sokkal tovább - betöltő hangorkán, amely szünet nélkül áradt lelkes szurkolóink torkából. Játékosaink exkluzív bevonulást is terveztek a nagy napra, de picit felsültek vele, mert belőlük is sugárzott a győzni vágyás türelmetlensége, hatásos belépők helyett egyszerre robbantak a jégre. De nem történt semmi baj, rendben sikerült visszaállítani a csarnok amúgy újpesti módra kalandos kedvű világítását is. Legközelebb ebben is profik leszünk.

Mert a jégen most azok voltunk! A sztárok mindent megtettek azért, hogy megragadják az utolsó esélyt a versenyben maradásra. Azonnal nekünk ugrottak, az első öt perc mindenképp az övék volt a mezőnyben. Velük szemben viszont egy olyan csapat állt fel, akik mélységesen tudatában voltak annak, hogy innentől akár 180 percnyi rendes játékidő áll rendelkezésükre az egy lépés megtételére a továbbjutáshoz, ami alatt az ellennek hármat kéne produkálnia és bármikor bukhat. Ezért a páros küzdelem eddigi meccseitől eltérően, nem volt sem kapkodás, sem izgalom. Tudatos védelem fogadta a támadókat és ha túljutottak rajtuk, egy szokatlanul higgadt és éber Palko fogadta őket ketrecében! Akire nagy szükség is volt, hiszen ellenfeleink csakugyan mindent beleadtak.

Aztán a szokásos forgatókönyv szerint egyre többször és egyre veszélyesebben jutottunk az ő kapujuk elé és góljaink idejére már megcserélődött a szerep a két csapat között. Eddig minden a szokásos forgatókönyv szerint ment. Most jött az a harmad, ahol újpesti módra el szoktuk szúrni az előnyt, valami gyermeteg cserével vagy ilyesmi. Azonban két dolog változott. Egyrészt végig a pálya felett lebegett az előző győzelmek munkájával szerzett jogos önbizalom nyugalma, ami megalapozta, hogy nyugodtan várjuk, hogy az egyre kapkodóbb ellenfél mit tesz. Másrészt nem szálltunk el magunktól.

Bizony, a korban és tekintélyben is érdemes (bocsi!;))) Buxa megtisztelte az ellenfelet azzal, hogy minden lövésbe beleálljon, belevetődjék, kússzon-másszon a korongért. Mondjuk Heti részéről ez a párharc kezdetétől életmód, valóságos Baróti reinkarnáció. És persze mindenki tette ugyanezt, vagy még inkább, egymást felülmúlva. A Mol Liga és az OB I. legjobb sora pillanatra sem szégyellte, hogy ha kell, öntestét vesse a korong útjába. Ha kell kétszer, ha kell százszor. Túlnan, a csillagok egyszer sem. Ez este nem ismerték azt az alázatot, ami a győzelemhez kell... 

Így hát míg Wållberg folyamatosan tornázott, Palkónknak "mindössze csupán" a bravúrokra kellett ügyelnie. Az így is közel azonos lövésarány (UTE: 28, NZ: 31) arra mutat, hogy a sztárok még soha nem igyekeztek ennyire, de hiába! Kihúztuk a számunkra veszélyes középidőt, következhetett a végjáték, ahol az "idősebbek előbb abbahagyhatják". Eddig a szezon minden meccsén elfáradtak a 3. harmadra. Most is...

Aztán bekövetkezett az istenek alkonya. Egyre közeledett a pillanat, amelytől már csak az Acélbikák ellen kell majd készülniük. Nem fogadták ezt egyformán, nem érezték át minden pedagógus álmát, a jövő számára nevelés nagyszerű pályaképét. Míg pl. a duracell Holéczy és a szívós Szapi becsülettel harcolt, Kováč és Hertl donkihótei szélmalom-küzdelmet folytatott magányában, a csillagok egymás után halványultak, húnytak ki. És meg kell mondani, nem is mindig a legdicsőbb módon. Nem szupernóvákat láthattunk, csak pislákoló törpéket...

Nem bírták el a vereséget. Előbb Mogyi, aztán szép sorban Svaszi, Gröschl Tomi, Bill és naná, nem maradhatott ki Gergely Csabi sem. Volt itt minden, mint a sarki boltban: alattomos és nyílt durvaság, kétszintű bírói megítélés, baráti partjelzői lengetés és volt alig serdült gyerekek világbajnoki üldözése. Nem hogy önmaguk imázsával, de a csapatukkal sem törődtek. Pl. 3 perccel a vége előtt időt kérve talán kifundálták, miként van esély az egyenlítésre. Amint nekikezdtek a megvalósításnak, Tomi fiú azonnal kiállíttatta magát 2+10-re és vége is volt a dolognak. Kangyal Balázs becsületére mondva, ő a kézfogásnál azért mindenkitől bocsánatot kért.

(Lányok és fiúk! Bocsássunk meg nekik mindannyian, ahogy játékosaink is tették! Legyünk kicsit megértőek, hisz olyan helyzetbe kerültek, amiben eddig nemigen voltak. Nehezükre eshetett ezt elviselni. Emlékezzünk arra, amikor tiszta szívből lelkesedtünk értük, amikor nagy dolgokat tettek közös dicsőségünkre. Emlékezzünk csak velük kapcsolatban a szép dolgokra, hisz másfél hónap múlva ismét ők képviselik álmainkat...)

A mérkőzés esszenciájaként bevésődött kép 58:55-nél: Svaszi és Bill a kreszli vonalán állnak Palko előtt szorosan, szigorúan és várják, hogy az kidobja a korongot, miközben támadásunk már a középkörben viharzik a hátuk mögött, sápadt kapusuk felé...

És innentől kezdve a lelátón standing ovation, Houston visszaszámol és egy perc múlva start! Felrobban a csarnok, a csapat egy kupacban, maga alá gyűr shutoutos kapust és kaput, a lelkes közönség gyönyörtől aléltan fuldokol a szokás szerint kissé félresikerült tűzijáték füstködében. De hát ilyen a boldogság! Mint a mi kis csapatunk: nem tökéletes, de a mienk! És most indul ez a csapat, hogy új csillagok kerüljenek az üressé vált égboltra!

EMBEREK! Ki gondolta volna? Mondjuk augusztusban, amikor reálisan arra számíthattunk, hogy talán-talán jó, ha pariban leszünk a Fradival, vagy nemrég, amikor keskeny keretünk belerendült a sérülések, háttérproblémák és a lehetetlen versenynaptár konstellációjába! Mindezen kizárólag a fiúk kitartása és összetartása segítette át önmagukat. És talán a mi töretlen szurkolói támogatásunk...

Hogy ez micsoda erő, íme: csont nélkül kivertük a világbajnok válogatott negyedét és egyelőre a másik felének is csak a bajnoki ezüstöt előlegezzük!

Felejthetetlen estével ajándékoztak meg bennünket fiaink! És ők is megtapasztalhatták a feléjük áradó szurkolói szeretet ezer megnyilvánulását a célbatalált csokiktól a másnapi fülszakorvosi vizsgálatig. Sajnáltam a sorainkban elvétve némán üldögélő néhány Stars-szimpatizánst, hogy nem ragadhatta magával őket a nagyszerű élmény. Minden esetre az este legalább megtanulhatták édes városunk nevét, hiszen milliószor hallhatták a decibel legfelső határán is túl! Ez alkalommal - és a jövőre nézve remélhetően tartósan - Újpest a magyar jégkorong középpontja a két helyi csapat küzdelme által, akik a magyar bajnokság első két helyén állnak! Gondoltam is, megannyi újpesti lila-dal közepette énekeljünk már a kedvükért egy Stars-os nótát. Na... hogy is van? Nna!

MINDIG ÚJPEST! (igen, azt hiszem, talán ez az...)

· 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://realujpest.blog.hu/api/trackback/id/tr25991234

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Personal bill management software 2017.11.13. 10:02:19

Mobil függetlenítés - Mobil Függetlenítés

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nekem meg eszembe jutott egy agyoncsépelt, ősrégi futball közmondás ami eredetileg emigyen hangozhatott :
˝ A jégkorong az a sportág amit huszan játszanak és mindig az Újpest győz ! ˝ :))
Visszautasítom a tűzijátékra tett megjegyzést, bár én is csak passzív résztvevőként csodáltam a fényjelenséget, de szerintem lenyűgöző volt:). Mint az egész este (szezon).
Ja, az a füst meg fény eléggé meglepett, nem volt rossz, képeken is frankón néz ki, csak egy idő után már elég rosszul kaptam levegőt :P

Volán ellen szerintem meglesz a telt ház.
Milyen jó volna, ha ilyen tömeg lenne máskor is, nem csak play-offban
süti beállítások módosítása