Ezúttal a holland Hys The Hague bemutatására kerítünk sort. A csapat Hága városában található, amely sokáig leginkább arról volt nevezetes, hogy ez a holland kormány székhelye és itt található a nemzetközi bíróság, de az elvetemült hokiszurkolók a város neve hallatán manapság ismét kitűnő játékosok egész sorára gondolnak. Lássuk, miért. Az ijshockey.com egyik szerkesztője, Ronald Herrengraven volt segítségünkre, melyet ezúton is köszönünk neki.

A csapatot 1933-ban alapították és létezésének első 50 évében nemcsak a holland, hanem a nemzetközi jégkorong meghatározó csapatai közé is tartozott. Megnyerte a Nyugat-Európai kupát 1939-ben, 1949-ben, 1950-ben, 1953-ban, 1954-ben és 1955-ben, a Nemzetközi Kupát 1963-ban és 1954-ben még a híres davosi Spengler Kupán is szerepeltek. az 1950-es, 60-as években a holland válogatott jórészt hágai játékosokból állt.

A holland bajnokság 1969-es megnyerése után a gárda leszállóágba került, a nyolcvanas évek közepére az első osztályból is eltűnt. Az ezredforduló környékén kerültek fel ismét a legfelső osztályba, de ebből az időszakból leginkább arra emlékeznek velük kapcsolatban, hogy üres nézőterek előtt kaptak rendszeresen hatalmas veréseket.

A pozitív változásokra néhány évvel ezelőttig kellett várni. Amikor a jelenlegi igazgató, Rene van der Kooij vette át a csapat elnöki tisztségét, a dolgok elkezdtek jobbra fordulni. Főszponzorként egy volt játékost, jelenleg gazdag ingatlanügynököt sikerült megnyerni, és ez megtette a magáét. Az elmúlt szezon végén a Hys The Hague negyven év elteltével újra bajnok lett, ötmeccses döntőben legyőzve a dunaújvárosiak által jól ismert Tilburg Trapperst.

A csapat magja egyben maradt, de néhány igazán figyelemreméltó igazolás érkezett. A legnagyobb név kétségtelenül Alekszandr Szelivanové. A korábbi NHL- és DEL-sztár mintha egy másik bolygóról érkezett volna: mindeddig fölényesen vezeti a bajnokság pontlistáját, mérkőzésenként több, mint hárompontos átlaggal. A támadósorában érvényes munkamegosztás szerint Szelivanov adja a zsugákat, és a kanadai Mike Lalonde lövi be őket. A cseh Jan Bohác harmadik szezonját kezdte Hágában, ő is a csapat sztárjai közé tartozik.

Három holland válogatott csatár is ijesztgeti az ellenfeleket: Jan-Jaap Natte, és a két kanadai holland, Matt Korthuijs és Marcel Bruinsma. Utóbbi kettő Kanadában született, ott is tanult hokizni, holland útlevelüket Kanadába Hollandiából kivándorolt nagyszüleiknek köszönhetik.

A harmadik támadósorban az utánpótlás korában sokáig Csehországban játszó Ronald Wurm, Andri Salomonson és Willy Schut szokott játszani, velük szemben az elvárás, hogy ne kapjanak gólt és engedjenek némi pihenést az első két sornak.

A tavalyhoz képest jobban átalakult védelemben játszik a nyár másik nagy igazolása, a lett Viktors Ignatjevs, akiről az Alba Volán játékosainak és szurkolóinak is lehet emléke, hiszen évekig az EBEL-ben játszott. Ő is hamar letette névjegyét a holland bajnokságban, a kék vonalnál játszva mérkőzésenként másfél pont felett termel. Szerencsére a másik életveszélyes kékvonalas lövő, Ignatjevs bolzanói csapattársa, Carl-Johan Johansson nem megy Csíkszeredába térdsérülése miatt, amelyet az ellenfelek kapusai nyilván nem bánnak majd, hiszen a nevéhez olyan erős lövések fűződnek, amilyeneket a legtöbbet tapasztalt holland szurkolók sem igen láttak még a bajnokságban. Az amerikai Josh Mizerek, a csapat kapitánya és a honfitárs Brian Mullally, a kanadai Don Nichols, akinek ez lesz a 11. szezonja Hollandiában, valamint az Amsterdamból a nyáron érkezett holland válogatott Jordy van Oorschot próbálják még megfékezni az ellent.

Tizenegy forduló telt el eddig a holland bajnokságból és a hágaiak szinte szétcincálták ellenfeleiket. Eddig egyetlen pontot sem veszítve fölényesen elsők a táblázaton. Legfőbb erősségük átütő tűzerejükben rejlik. Legjobb hat csatáruk együtt már száz pont felett jár 12 mérkőzést követően, és a legjobb négy védőjük sincs nagyon lemaradva tőlük. Ebben a szezonban eddig egyedül a Nijmegen Devils tudott szoros meccset játszani velük. Ők ezt annak köszönhették, hogy nagyon gyorsan mentek át védekezésből támadásba. Lehet, hogy a HYS védelme nagyon tehetséges játékosokból áll, de az biztos, hogy nem ők a leggyorsabbak, így a gyors ellenfelekkel szemben mindig fennáll a veszélye annak, hogy lekontrázzák őket.

A legfőbb oka annak, hogy ezek a gyors kontrák miért nem okoztak súlyos károkat eddig, a kapuvasak között keresendő. A Göbel-De Bruyn (az év kapusa Hollandiában) díj legutóbbi nyertese, Tim Knudsen 1,48-as meccsenkénti kapott gólátlaggal vezeti a kapusok mezőnyét jelenleg is. Tartalékja a fiatal quebec-i Jonathan Jobin talán az utolsó nap mutathatja majd meg, hogy mit is tud.