Vasárnap este jó előjelekkel várhattuk az ősi rivális elleni találkozót, hiszen míg vetélytársunk sorozatban kétszer szenvedett vereséget, csapatunk Fehérváron vitézkedett, és az ott megjelent szurkolók elbeszélései alapján végre magukra találtak a srácok. Persze bennünk volt a félsz, még friss emlékként hatott a legutóbi derbi, ahol ugye büntetők után vereséget szenvedtünk a Megyeri úton.

A szokásosnál hamarabb megérkeztünk az erzsébeti csarnokba, így láthattuk a bemelegítést. Feltűnt, hogy a Fradi orosz ásza, Fegyasov nincs a többiekkel,  egy kicsit meg is nyugodtunk, hogy legalább a szélvészgyors támadó nem fogja megnehezíteni a dolgunkat. Közben mind a vendég ill. hazai szektorokba lassanként szivárogtak az emberek, nálunk 50-60, a zöldeknél kb. 250 ember gyűlhetett össze a kezdésre.

A vendéglátók hamar emberelőnybe kerültek, de két perc múlva megkönnyebülve konstatálhattuk, hogy úgy zár a védelmünk, mint a retesz, és ez szerencsére egy eset kivételével így is maradt a mérkőzés végéig. Közben két nagy helyzetünk is volt, majd visszakaptuk a kiállítást, amit hamar ki is használtunk: Borbás buliját Kiricsenko lőtte Szőke lábai között a hálóba (0:1). A harmad további részében is mi játszottunk fölényben, de a Fradinak is volt egy nagy helyzete, Jánosi lapos lövése a kapuvasról szerencsénkre kifele pattant. Az első szünetben pár zsíroskenyér és tea társaságában megállapítottuk, hogy bár csak egy gólos az előnyünk, de ha végig koncentrálunk, akkor ma egyszerűen nem lehet baj.

A sok étel-ital után nehezen lendültünk bele újra a szurkolásba, de Nemčák bravúrja, ill. Tolnai gólja visszazökkentett minket a meccs hangulatába. Kettős emberelőnyben voltunk, és rutinos védőnk szemfüles volt, a Szőkéről kipattanó korongot bepasszolta az üres kapuba (0:2). Folytattuk a nyomást, a Fradi pedig nem igazán találta az ellenszert védelmünk maximálisan összeszedett játékára. Nem egészen 4 perc múlva jött is a harmadik, Virág Csaba lőtt nagy gólt a bal szélről (0:3). A 30. percben ismét kettős emberelőnybe kerültünk, amit szintén sikerült kihasználnunk, ezúttal Ďubek révén, (egyelőre) szlovák csatárunk is egy Szőkéről kipattanó lövést kotort a kapuba (0:4). Ezután a hoki íratlan szabályai szerint (döntse el mindenki, hogy helyes-e a gyakorlat, avagy nem) Babič játékvezető elkezdett kompenzálni, nemsokára mi is kettős hátrányba kerültünk. Egész simán ki tudtuk védekezni a Fradi kettős fórját, sőt majdnem gólt is szereztünk, de Szőke kapusbotja eldobásával elvette tőlünk ezt a nem mindennapi örömöt. A jogosan megítélt  büntetőt sem sikerült értékesíteni, és mivel a harmad végéig  nem tudtak túljárni a ferencvárosiak kapusunk, Nemčák eszén, 4 gólos előnnyel készülhettünk a záró játékrészre.

Ahogy várható volt, a nagy izgalmak elmaradtak a végére, kivéve, hogy egy érvényesnek tűnő gólunkat nem adtak meg a játékvezetők. Szerencsére nem kellett sokáig bosszankodnunk, Szőkéről nem először pattant ki  lövés, ezúttal Zlocha próbálkozása jött ki róla, amit Ďubeknek sikerült a kapuba juttatnia (0:5). A változatosság kedvéért a hatodik gólunk is kipattanóból született, Németh Péter akaratosságának köszönhetően (0:6). Már csak azon izgulhattunk, hogy ne kapjunk gólt, de sajnos nem jött össze, egy kapu előtti kavarodásból az NZ Starstól igazolt Davis talált a kapunkba, beállítva ezzel a mérkőzés végeredményét (1:6).

Ezen az estén egy rendkívül dekoncentrált Ferencvárossal találta magát szembe csapatunk, és ezt az előnyt ki is tudtuk használni. A győzelemhez természetesen kellett a hetek óta jó formában lévő Nemčák, kellettek a sallangmentesen játszó védősorok, illetve az elszánt, "harapós" támadók. És reménykedünk abban, hogy ehhez a szép győzelemhez mi, szurkolók is hozzá tehettünk egy picikét.