A Mol Liga pénteken a következő állomásához érkezett, amikor is csapatunk az örök rivális Ferencváros jelenlegi otthonába, a Pesterzsébeti Jégcsarnokba látogatott. Az idei harmadik derbin az erőviszonyok és a forma is mellettünk szólt. Mi egy hatmeccses győzelmi széria után érkeztünk Erzsébetre, a zöld-fehérek pedig ugyanennyi sorozatban elszenvedett vereséggel készültek a találkozóra. Hiányzók egyik csapatnál sem voltak, Pindák mester pedig a hírek szerint alaposan elbeszélgetett játékosaival a hogyan-továbbról, így paprikás meccsnek nézhettünk elébe.

Az első harmadban a Ferencváros volt a kezdeményezőbb, de Palko nagyszerű napot fogott ki, lehetetlen védéseket mutatott be. Egy Sikorčin-kapuvason és egy-két gyenge lövésen kívül nem sokat tudott felmutatni csapatunk, egészen a 19. perc végéig, amikor is a támadó harmadban elhozott buli után Ďubek lövése a kapuvason csattant, az ismétlést pedig Sikorčin nem hibázta el. A kimaradt zöld-fehér helyzeteket góllal büntette a Mol Liga kanadai táblázatát vezető szlovák támadónk. (0:1)

27 másodperccel később pedig gólpasszal. Történt ugyanis, hogy a piros vonalról kapura bombázta a korongot, amit Sájevics meg akart fogni, de nem vette észre, hogy a korong nem a kezei között, hanem a lábai előtt a jégen van. A hazai kispad és közönség is üvöltözve figyelmeztette erre Sájt, de ő nem hallgatott rájuk, így Zlocha egy nagy sprint után elhozta előle a korongot, majd a kapuba lőtte azt. Potyagól! (0:2)

A második harmadban már Szőke Attila korcsolyázott ki az ellenfél kapujába, de a várt ferencvárosi rohamok szerencsére elmaradtak, sőt, a harmad elején végre mi veszélyeztettünk többet. Sajnos nem találtunk újból a kapuba, és a Fradi is kezdett feljönni. A játékrész második felében ismét ők játszottak fölényben, de Palkónak így sem volt sok dolga. Ebben az időszakban egy kicsit felpaprikázódott a hangulat, de a szép számú emberelőnyt egyik csapat sem tudta kihasználni, így a záró harmadra maradt a kétgólos újpesti előny.

A harmadik játékrészben keményen támadott a Fradi, mi pedig leginkább kontrákra rendezkedtünk be. Szerencsére a hazaiaknál az utolsó passzokba, lövésekbe rendre hiba csúszott, így törvényszerűen jött ismét a büntetés. Rúfus életerős lövésébe szúrt bele Zlocha, a korong pedig Szőke kapus ketrecében landolt. (0:3)

Egykori hálóőrünk a gól után sportszerűtlenül odaszúrt Sikorčinnak, akit le kellett támogatni a jégről, és már nem is tudott visszatérni ezen a meccsen. Az eset után Szőke csak egy kétperces kisbüntetést kapott, a mérkőzésre kilátogató 30-40 lila drukker nagy felháborodására.

Tolnai Attila viszont nemes bosszút állt csapattársáért, és az emberelőnyt kihasználva Virág Csaba passzát lőtte be közelről a hálóba. (0:4)

Innentől kezdve kicsúszott a mérkőzés Kincses játékvezető kezéből, a zöld-fehérek nem igazán tudták feldolgozni a közelgő vereséget, mi pedig partnerek voltunk a durvaságokban. Aztán a játékosok újra elkezdtek a jégkoronggal foglalkozni. Először Kiss Gábor egyéni alakítása után került a hálónkba a korong (1:4), majd az 58. percben Hetler Ádám következett a slusszpoénnal. Védőnk bal szélső poszton tűnt fel, váratlanul a rövidre lőtt korongját Szőke nem tudta védeni, így kialakult az 1:5-ös végeredmény.

A találkozó száraz adatait itt találjátok.