Ma is elégedett tenyérdörzsöléssel nyugtáztuk a napot, szenzációs élményeink tára kifogyhatatlannak látszik. Lassacskán már mindenki rutinból tervez, szervez, végrehajt. Mondhatni, A csoportos módon működtetjük a gépezetet. A szőnyeggörgető legény további gondolatai következnek.

A horvátok valamiért nem tartanak igényt a nekik kiszabott jégidőre, de annyi baj legyen, a mi válogatottunk szívesen kisegíti a dologtalan korongszedőket. Mindig jó nézni délelőttönként a jégkorong evolúcióját, amint egymás után jégre lép a szerb, a litván, majd a magyar csapat. Előbbiek közt akadnak OB I./B-s szintet súroló játékosok, akiknek gyakran előforduló elemi hibáinál Sacharuk edző sokat mondóan ingatja fejét. A litvánok már jobban mozognak, viszont a mi fiainknak széles ez arénában párja nem akad. Persze emiatt kár lenne ellenfeleink játékosait hibáztatni, hisz' az ottani körülmények közt ők maguk is sportáguk hősei, akárcsak itthon a mieink.

Az esti meccset megelőző bemelegítéshez a magyarok mestere jön felénk a folyosón. Tekintete hol a távolba mered, hol a földet pásztázza. Századszorra is lejátssza magában a találkozót. Átgondolja az esetleges fordulatokat, stratégiákat. Ami más számára könnyed edzőmeccsnek tűnik, nála az is véresen komoly tétmérkőzés, amely megkívánja az embertől a teljes összpontosítást. Komikus jelenet, amikor a játékosbejárónál a kezüket pacsizásra nyújtó kissrácok csak egy vizespalackját feszülten szorongató, alig mozduló kéznek kívánnak szerencsét tenyerükkel. Az edző zavartan riad fel saját meccséből, de rögtön visszaréved. A korongok, a kulacsok és a törlőpapírok készen állnak, és kis hatásszünet után az este főszereplői, a piros-fehér (és nyomokban zöld) mezes magyar válogatott játékosok is kirobognak a folyosóra. A Mesterhez hasonlóan izgatottak, bár ők inkább saját valóságukban kívánják lefolytatni a várhatóan egyoldalú, mégis nagy téttel bíró összecsapást. Mosolyogva bokszolnak a feléjük nyújtott kis öklökbe, majd a palánkon kilépve tovasuhannak a jégen.

A játékra várakozók (köztük a pályán lévők) számára örökkévalóságnak tűnő bemelegítést, majd az utána való jégkészítést villanyoltás követte. Ezzel elkezdődött az, amit már mindenki átlhetett. A lézershow, a látványos bevonulás, a himnuszok, a harmadok közti műsorok (óh, azok a csodálatos szinkronkoris lányok!), és természetesen maga a meccs, melynek vége 6:1 lett ide. A szőnyeg kigordült, a legjobb magyar Holéczy Roger.